Az obszidián magmás úton, kovasavban gazdag lávából alakul ki akkor, ha az túl gyorsan hűl le ahhoz, hogy bármiféle kristályos szerkezet kialakulhatna benne. Az obszidián az emberiség legrégebbi kultúrtárgyai közé tartozik. Már a korai kőkorban is használtak obszidián pengéket kultikus célokra. Az ókorban úgy hitték, elűzi a démonokat, a középkorban mágikus kezelések segédeszközeként használták. Nevét a római Obsiusról kapta. Erős védelmező kő, páncélt von körénk a negatív hatásokkal szemben. Földelő ásvány, rendkívül hatásosan szívja el a környezetünkben lévő negatív energiákat. Az obszidián érzelmileg felszabadít és lehetővé teszi a régebbi sérelmek feldolgozását. Méregteleníti az egész szervezetünket, megszünteti az energiaáramlásban létrejövő blokkokat. Csillapítja az ízületi gyulladással járó fájdalmakat, serkenti a vérkeringést. Jótékony hatással van az elmeszesedett erekre is, felmelegíti a hideg végtagokat. Vigyázni kell a sima fekete obszidiánnal, mert rendkívül nagy erővel fejti ki a hatását és felszínre hozhat olyan problémákat, kellemetlen igazságokat, amelyeket lehet, hogy abban a pillanatban nem tudtunk megfelelően kezeli. Ha még nem vagyunk készen a sima fekete obszidiánnal való találkozásra, használjuk a gyengébb fajtáját, mint például az arany-, szivárvány-, hópehely-, ezüst, mahagóni- vagy a füstobszidiánt.
Forrás: Karen Frazier: Gyógyító kristályok, Michael Gienger: A kristálygyógyászat tankönyve, Judy Hall: Kristálybiblia kötetei, Google.
